Megnézzük hol nyugszik a Nap: A Trift

Pótoltam a lemaradást, érdemes visszanézni kettővel hátrébb. A mai nap volt eddig a legizgalmasabb. Reggel korán keltünk, hogy minél több időnk legyen, de csak fél órát sikerült megspórolni ahhoz képest, mintha nem keltünk volna korábban. El kellett dönteni mit hagyunk ki. A Luzzone gát lett az. Kár érte. Vaduz felé vettük az irányt. Lichtensteint nem akartuk kihagyni az országok sorából. Szép helyen van az biztos. Felmentünk a kastélyhoz, ami nem látogatható, mert itt lakik a herceg, de azért kívül körbe lehet nézni. Kiváló a kilátás a nagy hegyekre, szinte belátni az egész kis országot, ami 26 km hosszú és 5 km széles. Még egy rövid vásárlást is megejtettünk egy helyi boltban, aztán irány vissza Svájc.

Nagyrészt autópályán, de az utolsó 30 km az tényleg benn az Alpokban, kanyargós, szakadékos panorámaút. Ahogy mentünk feljebb, a hőmérséklet is úgy csökkent egészen 9 fokig. Egy pihenőben még hógolyózni is tudtunk. Kicsit ijesztő volt az út széli korlát hiánya, helyette kövek voltak. 2-re értünk Triftbahn-hoz. Ez egy felvonó a Trift gleccserhez és a Trift hidhoz. A néni közölte, hogy túl késő. A felvonó 4ig jár ugyan, de a végétől másfél óra gyaloglás a hid, és vissza is ugyanennyi, jöjjünk reggel, 9-kor nyitnak. Hát kicsit rosszul esett, mert ez volt az egyik legfontosabb program és másnap időpontra van a CERN. De felcsillant a remény, kitaláltuk, hogy azért felmegyünk, és majd gyalog jövünk le. Ez plusz 2 óra, úgy számoltuk belefér. Belevágtunk az ismeretlenbe, mert mások már nem nagyon voltak, inkább lefelé jöttek. De biztunk abban, hogy elég edzettek vagyunk már és hamarabb megcsináljuk. Igy is lett, de a liftben kicsit megijedtünk, amikor megláttuk hol jön le az út. Felérve erősen kezdtünk, hamar elfáradtunk, de csak mentünk, felfelé. Hát a környéket nehéz leirni, amiket eddig láttunk ez azt is felülmúlta, nem hiszem, hogy a fényképek visszaadjak, mindenesetre csináltunk jó sokat. A hidról azt kell tudni, hogy ez egy függőhid és benne van a 10 legszebb közt a világon. Hát tényleg. De csak az menjen rá, aki nem fél 100 méter magasan egy kicsit imbolygó épitményen. Két hegy között van kifeszitve és egy gleccserre és a gleccsertóra néz, valamint ebből indul egy sebes patak. 2500 méter magas hegyek között. Átmentünk rajta (mindenki, bár Fruzsival voltak gondok :) )meg vissza, ezért jöttünk, de nagyon megérte ez is. Az idő is elfogadható volt, a felhők ugyan beültek a hegyek közé, de a mi magasságunkon tiszta volt a kilátás. Lefelé se volt semmi az út. Izgalmas, kiderült van egy könnyebb, de hosszabb út is, azt választottuk. Hát azért ezen is akadt egy két izgalmas rész. 7-re értünk vissza a kocsihoz.

A szomszéd faluban volt kemping, itt épp volt egy bérelhető jurta, nagyon állat, a legteteje üveg, látszanak a csillagok meg a hegyek. És be is fűtöttek, mert elég hideg van kinn. A helyi vacsorát is megkóstoltuk a tulaj vendéglőjében. Épp focivb meccs ment a tvben, együtt néztük a helyiekkel, sajna nem Svájc játszott J. De jót beszélgettünk. A szomszéd asztal is becsatlakozott, hogy ők láttak minket Németországban, ott sátraztunk mellettük két napja. It’s amazing, de tényleg. Ha Franciaországban is összefutunk az már gyanús lenne, elvileg ők is arra mennek.