Megnézzük hol nyugszik a Nap: Sasfészek

Továbbmentünk nyugatra. Visszavonom az autópályák leminősitését, errefelé nagyon jók az utak. Salzburg környéke volt a cél, ami Bécstől 340 km. A német határt is átléptük. Itt volt egy kis forgalmi dugó, de az is lehet hogy nagy, mindenesetre kikerültük és másfelől közelitettük meg a célunk. Ami nem más, mint a Sasfészek, Hitler egykori nyaralója. A neve már jelzi, hogy nem könnyen közelithető meg. Már a parkolóba is nehezen ment fel az autó, olyan meredek volt. Maga az épület fenn van egy hegy tetején 1834 méter magasan. A parkolóból gyalog mentünk fel. Tulajdonképp ez volt a napi program. délután kettőkor tudtunk elindulni. és a táblák szerint 2 és 3/4 óra az út fel, vissza meg másfél óra, az időnkbe igy belefért. Már lentről látszik a hegy tetején az épület, nem semmi magasság. Egyszer mutattam is, hogy oda megyünk, nincs már messze, légvonalban nem is volt, aztán Huni megörült és mutogat a kanyar felé. Én meg neki felfelé az ég felé. Az út erdőben kacskaringózott, szerencsére nagyon szép napsütéses idő volt, mondhatni ehhez a kiránduláshoz tökéletes. 2 órán keresztül mentünk fel. Mindenki birta, bár néhol szivesebben visszafordultak volna, de egy kis lelkesitő beszéd segitett. Mindannyiunk elmondhatja, hogy megmászta a Sasfészket. Odafenn a panoráma óriási, megérte a fáradságot. Délen látszottak a még magasabb hegyek, havas foltokkal, mind az Alpok csúcsai, lenn tó a hegyek között, kicsit párás volt a levegő, de igy sem csalódtunk. Az épület amúgy étterem, semmi múzeum vagy ilyesmi. Kb. egy órát időztünk fent.. Lefelé tényleg másfél óra volt, de kevesebbnek tűnt, olyan könnyű volt. Az út amúgy végig kövezett, eltévedni nem lehetett, de mégiscsak az Alpokban túráztunk. Jó érzés. Lenn a faluban megkerestük a kempinget. sátort vertünk, voltunk egy Aldiban, készitettünk vacsorát, zuhanyzás, és ültünk a sátorban, mert megjött az eső. Eddig nem volt nagy, de a távolban villámlott, dörgött. Talán megússzuk az előrejelzések viharait.