Calais

Ez a környék igazi Normandia. Nagyon különbözik a délebbi Franciaországtól. Igényes, szép falvak, gondozott utcák, dimbes-dombos vidék, jellegzetes házakkal. Reggelire friss bagettet ettünk. Nem siettünk. Itt senki sem siet. Egyre nehezebb az összepakolás, az útközben beszerzett dolgok miatt, ami  már egy rendes francia borkészletet is jelent. Kicsit aggódom, mert  Belgiumban még nem is jártunk. Irány kelet. Mai célunk Calais és környéke. Az út unalmas autópálya, több mint 400 km, de az utolsó 30-at lenn a  La Manche csatorna partján tettük meg, kicsi normand városokon keresztül. Itt szembesültem azzal a ténnyel, hogy innen bizony átlátni  Angliába, ez valahogy nem volt nekem egyértelmű . A hely szépségét beárnyékolja, hogy 70 éve itt volt a hires partraszállás és bizony rengetegen haltak meg. Megnéztünk egy első világháborús emlékművet, ami a környék legmagasabb pontján van, láttunk sok betonbunkert, amikből a németek lőtték a szövetségeseket. Este egy helyi francia étteremben vacsoráztunk, valamilyen tengeri halat, de előételnek CSIGÁT!!  Azt kell mondjam finom volt. Utána lementünk a tengerhez sétálni, fürdeni. Megint apály volt,  igy bejárhattuk a hires háborús partszakaszt. A homokban emlékeztetőül végtelen sorokban voltak beásva az egykori tankcsapdák cölöpei. A víz kicsit hideg volt és hullámzó, de pont ez hiányzott a nap végére.

Bunkerek

Macaron, a hires francia édesség

Calais-i sziklák, tetején az emlékmű

Emlékmű

Séta

A bunkerek tetejére kilátóhelyek épültek

Öten

Angolföld

Csiga biga

Emlékmű tankcsapdákból

Bunker a falban

A fal

Sziklák, emlékmű lentről

Itt is fürödtünk

Partraszálltunk