Megnézzük hol nyugszik a Nap: Láttuk hol megy le a Nap

Későn indultunk Párizsból tovább. Reggel kicsit szemerkélt az eső, de éppen csak akkor, amikor el akartunk pakolni, igy megint vizes lett a sátor. Ez volt az utolsó nap nyugatnak tartva, most talán meglátjuk hol megy le a Nap. A célunk a Mont Saint Michel apátság. Ez is egy mesébe illő épitmény a sik területen egy sziklás kiemelkedésen. Egykor csak apály idején lehetett megközeliteni, manapság van egy bevezető út. Kinn a szárazföldön kellett parkolni, és innen zarándokoltunk el az erőditményszerű apátságig. Kb 2.5 km. Közben végig a látványban gyönyörködhettünk. Tényleg csodálatos. Benn középkori stilusú kis utcák, bazárokkal, fogadókkal. Körbejártuk, minden felé gyönyörű a kilátás, bár éppen apály volt, igy csak a homokos, iszapos területet láttunk, messzebb az óceánnal. A szállásunk a tengeren szemközt volt, az öböl túloldalán, igy este meg a távolból is megcsodálhattuk a tornyokat. Az időzités tökéletes volt. Napnyugta előtt, azaz itt fél 11-kor, levonultunk a partra, hogy meglássuk azt, amiért jöttünk. Kis bor, kis sajtkészlet, csak franciásan, és vártunk, persze megfürödtünk az Atlanti óceánban (remélem ez már az). És megláttuk. Valahol az óceán túlsó végén. Minden piros volt. Láttuk. A képek magukért beszélnek.